Teljesen szürreális volt ez a Húsvét, no nem a karantén miatt, az már kezd abszolút normális és mókás lenni, igen, mókás, csomó olyan dolgot csinál az ember, amit egyébként nem, meg olyan emberekkel bulizik online, akikkel egyébként ritkán, megtanítja a hatvan pluszos rokonait és családtagjait…
Ma jó szokásomtól eltérően nem lesz itt kérem szómenés, hivatalosan, mert nézzétek meg inkább a videót, nem hivatalosan meg azért, mert annyit beszéltem már telefonon, hogy unom a saját hangomat hallgatni, és amikor írok, akkor a fejemben folyamatosan megy a szöveg, szóval már inkább meséljen ma…
Kellett itt nekem tegnap a legyeket megidézni haikuban, este nem bepofátlankodott egy szép nagy példány, és tojt magasról (szó szerint) a social distancing-re, két órán keresztül nyüstöltük egymást, hangos zümmögés, villany le, ajtó kinyit, folyosón villany fel, vár, zümmögés elhallgat, ajtó becsuk,…