És akkor eljön az este tíz, hazaesel farkaséhesen, egész nap szaladgáltál, ennél valami meleget, de mégsem melegszendvicset, meg tudjuk, hogy pizzán sem lehet folyton élni, mert egészségtelen és hízlal és satöbbi, bár amióta futok, felértékelődtek a szénhidrátok az életemben, nadeszóval, valamit, ami legyen nagyon gyorsan kész, és még szeressem is. Mondjuk ritkán főzök olyat, amit nem szeretek, szóval az utolsó félmondatnak nem volt túl sok értelme. De hahaha, most az elsőnek sem, hacsak járványügyi megfontolásból nem este fél tízre időzítettük a heti nagybevásárlást, ami valószínűleg egyébként tényleg praktikusabb, mint napközben bóklászni a sorok között, bár itt azért már kockázatos, hogy nagyjából semmi nem lesz a boltban, aminek hasznát vennénk. Egyébként ilyenkor se essünk kétségbe, így lehet új alapanyagokat megismerni és kreatív ételeket kitalálni, csak engedjük el azokat a baromi konkrét terveket, egyébként ezt most úgy az élet összes részére praktikus lenne alkalmazni, a főzésnél talán a legegyszerűbb, és hagyatkozzunk az intuícióinkra. (De azért előtte próbáljuk meg fejben összepasszintani az ízeket, különben rettenetesen rosszul jár a család, és a gyereknek lelki traumái lesznek húsz év múlva, és soha nem mer fakanalat fogni a kezébe, és gyorskaján fog elhízni a számítógép előtt. No pressure.) 

Azon gondolkodom, honnan jött anno az ötlet, szerintem begyúrtam pizzatésztát, ettem, és maradt egy csomó feltét, és másnap nem volt kedvem újat gyúrni. Vagy valami hasonlóan izgalmas történet áll a recept mögött, amit őszintén, cikinek is tartok ’recept’-nek hívni, mert igazából csak egy szimpla ötlet, viszont tökéletesen be lehet vonni a család apraját-nagyját az előkészítésbe.

Hozzávalók

Tortilla lapok – szerintem a nagyobb méretűből hárommal jól lakik egy átlagos étkű felnőtt

A szószhoz:

Kockázott paradicsom konzerv (úgy 5-6 nagy tortilla laphoz egy, de higíthatjuk, és akkor több is kijön)

2-3 ek olívaolaj per konzerv

Soksoksok szárított oregánó (persze, ha van friss, az mindig jobb), ha akarjuk, szárított bazsalikom és akár kis chili is

Só, frissen őrölt bors ízlés szerint (mindig kóstoljunk!)

Feltétnek:

Bármi, amit egy pizzára ráraknánk (nálam ez friss csiperke felszeletelve, kukorica, bacon). Szerintem ez most az életnek az a szakasza, amikor nem kell elnézést kérni az ananászért sem, ha épp arra van gusztusunk, főleg, hogy kihúztuk az étel alól az olasz zászlót

Mozzarella (bármilyen verzióban)

Elkészítés

A sütőt előmelegítem 170 fokra. Ha ennél melegebb, hamarabb megég a tortilla, és a feltétek kevésbé sülnek át.

Egy tálkában összekeverem a paradicsomkonzervet, az olívaolajat (itt játszhatunk a sűrűséggel. Ha marad a szószból, másnapra a hűtőben kicsit összeáll, akkor majd öntsünk hozzá megint olajat), az oregánót, fűszerezem pici sóval és sok frissen őrölt borssal.

A feltéteket előkészítem: pár szem gombát felszeletelek, a bacont 4-5 centis csíkokra vágom, kinyitom a kukoricakonzervet és a bort, utóbbiból töltök egy pohárral, megiszom, esetleg még egyet töltök, ha nagyon nem indult még be ma sem a digitális oktatás és/vagy megviselt a home office, a mozzarellából is kis darabkákat vágok.

A sütőrácsra papírt teszek, rá egy tortillalap, megkenem a szósszal, rádobálom a feltéteket, berakom a sütőbe, és addig sütöm (pár perc), amíg a lapom széle már megbarnult, de még nem égett meg (ezzel egyidőben a sajt is kicsit megolvadt). Amíg sül, megiszom a bort, meg előkészítem a következő hamis pizzácskámat.  

Jóétvágy!

A vacsorához ma Illyés Gyulát olvasunk, sikerült egy karantén-tematikájú rövidkét találni. :) 

Illyés Gyula 

ŐSZVÉGI ABLAKNÁL MERENGVE

Nem bocsátom be a legyet.
Kezet-
dörzsölve bárhogy kér kegyet.
Inkább arrébb megyek.

(Jegyzőfüzet, 1949-1952)