Disclaimer: Régen írtam, úgyhogy ez most hosszú lesz. Recept három bekezdés múlva, ha nem vagy kíváncsi a virágaimra és az aktuális hogyan-legyünk-boldogok szómenésemre. A recept után a VIDEÓ, majd egy kis művelődnivaló, aztán a poszt végén a szokásos vers mindenkinek, ha brazil pornóért jöttél, tekerj le a végére.
Itt a tavasz, dagad a bárkán a rügy, meg a kelttészta, és éppen az orrom előtt van egy nagy csokor jácint, amire sikerült még utolsó pillanatban lecsapni a Lőrinc pap téri virágosnál, aki egyébként szuper jófej és csinál műrózsából hello kittyket meg macikat is, ha esetleg valakinek most pont ez hiányozna az életéből, aztán meg ki tudja, meddig lesz még vágott virág (küldhettek, ha túlburjánzik a kert, manapság úgyis mindenki karantén-kertészkedik, ugye, már akinek van hol). Valószínűleg ezért vigyorgok folyamatosan, vagy nem csak, de szerintem ez rendes kábszinak is elmenne, boldogságdrog, szóval jácintot mindenkinek, akinek épp nem jutott magától elég jókedv, bár én most hihetetlenül optimista vagyok.
Igen, optimista. És mondjuk nem csak most, hanem alapvetően általában mindig. Persze, minden pocsék körülöttünk, emberek halnak meg, folyik a sok rossz a médiából, a bezárt karantén-kollégáktól, és akkor hoppá, most veszem észre magamon, hogy kezdek coelhoi közhely-magasságokba menetelni, szóval abba is hagyom mindjárt, csak pár gondolat. A boldogság belülről fakad. Nem röhög, bár ez kábé a kimintvetiágyát szinten van, de szóval most tényleg ne kívülről várjuk a jót, hanem próbáljuk meg magunk vidámmá tenni ezeket a bezárt napokat, találjunk valami izgalmas dolgot, amit soha nem mertünk elkezdeni, tanuljunk újat, amire soha nem volt időnk, ez nem kerül semmibe, és az alternatív költsége is NULLA. Cserébe egy csomó új lehetőség jön, meg talán a jövőnk is izgalmasabb lesz, mert elkezdünk azzal foglalkozni, ami tényleg érdekel, mint én a kajablogolással. És vegyük észre, hogy mennyivel nyitottabbak az emberek, megosztják a kis életüket, beengednek a lakásukba, nagyjából pont az ellentéte történik a bezárkózásnak, olyan ez, mint egy szuper izgalmas pszichológiai kísérlet, én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mondjuk társadalmi szinten mennyit fogunk változni a következő hetekben-hónapokban, és milyenek leszünk, ha visszaáll a normális élet. Coelho vége. Mára.
Na de ebből a filozofálásból soha nem lesz vacsora, úgyhogy térjünk át egy lendületes fordulattal a kencékre, az egyikkel idevarázsoljuk a napfényes Mexikót, a másikkal meg kiegészítjük az ízvilágát, gondoljunk arra, hogy amit ma megtanulunk, azzal majd ősszel vendégeket is lehet várni! Hihihi. A csípős tonhalkrém receptje Joana barátnőmtől van, aki tősgyökeres-originál mexikói, olyan szép göndör sötétbarna haja van, hogy Ti azt elképzelni nem tudjátok, és egyébként meg úgy beszél magyarul, hogy rá nem jönnétek, nem itt született, ráadásul pilates-oktató, szóval ha fáj a hátatok, dobjatok nekem egy üzit, ez itt a reklám helye.
Hozzávalók
Tonhalkrém
- 125g krémsajt (nálam Philadelphia)
- 80g tonhalkonzerv (az a pici)
- 1-2 ek. Chipotle adobo szószban (így kapható konzervben, Ázsia Bt., Culinaris az elsődleges beszerzési helyek, nagy vész esetén barbecue szósz – chili kombóval helyettesítsük, de inkább ne)
Tojáskrém
- 10 tojás (vagy ízlés szerint, ez kb. 4-5 emberre elég kenyérfogyasztás függvényében)
- 50-100g vaj (válasszunk jobb minőséget)
- 200-250g tejföl (mennyiség nagyon ízlés szerint, nálam a 25%-os Spar sajátmárkás)
- 2 szál újhagyma
- Pici mustár
- Só, bors, esetleg kis chili
Tunkolgatni
- Pirítós, Wasa, Abonett, nachos, zöldségek, kiskanál, ami jól esik :)
Elkészítés
Tonhalkrém
A krémsajtot és a chipotlét egy nagy teljesítményű turmixgépben egyneműsítem. Kikanalazom egy tálkába, beleöntöm a lecsepegtetett tonhalat, villával jól összenyomkodom. Voilá, kész is!
Tojáskrém
A tojásokat keményre főzöm. Közben előkészítem az újhagymát: hosszában félbe, majd keresztben apróra vágom. Barnított vajat (franciásabban: beurre noisette-et) készítek, azaz a vajat egy kis edényben lassú tűzön elkezdem hevíteni, először szép arany színe lesz, aztán pár perc alatt megbarnul és jön az az isteni finom illat, na akkor vegyük le a tűzről, mielőtt odaégetnénk. Az történt kérem, hogy a zsiradék elvált a tejtől, és az utóbbi szárazanyagai a lábas alján elkezdtek karamellizálódni. Mély arany - mogyoróbarnás színt kell tehát kapjunk, ezért noisette, mogyorós. Ezt a trükköt egyébként érdemes gyakorolni, nagyon sokféleképp használhatjuk, például sült halra mártásnak, tésztához, krumplipürébe, grillezett zöldséggel összeforgatva, palacsintára locsolva, satöbbi, satöbbi, nekem a legkedvesebb ízvilágom, bár nem túl diétás, de becsszó lefutjuk vagy letornásszuk, már dolgozom az utóbbin is.
A megfőtt tojásokat meghámozom, krumplinyomóval vagy villával összetöröm, rálocsolom a még meleg vajat, tovább törögetem-kevergetem, hogy a sárgák szépen összeálljanak a vajjal. Utána lassan hozzákeverem a tejfölt, ízlés szerint (ugye nem felejtettük el, hogy kóstolgatunk folyamatosan), egy pár nyomásnyi mustárt, a felaprított hagymát, majd a végén sóval-borssal ízesítem.
Jóétvágy!
Aki eddig kibírta, annak egy kis okosság a chipotléről meg az adoboról:
Chipotle
A chipotle igazából a jól ismert jalapeño chili teljesen érett, kiszárított, majd megfüstölt verziója. A chili érésével kapszaicin-tartalma is nő, ennek megfelelően a chipotle csípősebb, mint a zöld jalapeño. Ízvilágban a jalapeñot ismerjük talán jobban, friss, ropogós, nem viszi el az ételek ízét, hanem egy szép csípősséget ad nekik, salátákat például nagyon jól fel lehet vele dobni, illetve megtöltve, bundázva (jalapeño poppers) is ehető erősségű. A chipotle ezzel szemben nagyon karakteres, óvatosan kell vele bánni, viszont segítségével a kevésbé határozott ízvilágú ételeinkből csodát tudunk varázsolni.
Adobo
Az adobo eredetileg a Fülöp-szigetekről származik, de fontos része a karibi és mexikói konyhának is, bár kicsit mást jelent a különböző helyeken. A Fülöp-szigeteki egy főzési technika, innen kapták az ételek is a nevüket (pl. abobo csirke). A húst egy éjszakát marináljuk fokhagymás-fűszeres-ecetes szószban, ugyanabban a szószban főzzük készre, majd olajban tálalás előtt barnára pirítjuk.
A név a spanyol ’adobar’, azaz marinálni szóból ered. A spanyol konyhában régóta bevett eljárás volt a húsok paradicsomos-paprikás-hagymás szószban való pácolása, és hogy-hogy nem, a nagy konkvisztádorok is észrevették a két étel közötti hasonlóságot, így sok egyéb mellett ezzel a szép szóval is megáldották a filippínó őslakosságot. Szószunk neve az eredeti spanyol jelentésre vezethető vissza.
A karibi-térségben (elsősorban Dominika és Puerto Rico) viszont a fűszerezés az adobo, amivel bedörzsölgetjük a husit sütés előtt. Ugye, ma is mennyi mindent tanultunk? Már érdemes volt felkelni.
És aki még mindig velem van, annak jön a jutalomfali, a mai szerelmes-erotikus vers egyenesen Brazíliából, ha már itt a hódításokról és a kolonizációról volt szó, Menotti del Picchia (1892-1988) tollából.
Menotti del Picchia
SZERELEM
Minden szeret!
A csillagok, rovarok, gyökerek
lehiggadt vággyal vagy vad szenvedéllyel,
az ég, a föld, a nappal és az éjjel,
minden szeret, minden szeret!
A szakadékok torka csupa kéj,
van, kit magához húz a buja mély,
csókja szédítő, ölelése izmos,
ölébe láz von s tébolyult szadizmus,
szólongat folyton és kínálja keblét,
hol vágyat és lázt csillapít a nemlét.
Vagy figyeld, hogyan ölel a lián:
fojtva, szorítva kúszik fel a fán
s a szálfa kényes, vastag törzse roppan
– a nő szerelme sem tud ölni jobban –
felfut egészen a lombokig a
sajgó erotika,
mint hogyha csók közt fojt két vad, meleg kar,
vagy rádtapad egy száj s lihegve megmar.
A szerelem s a halál násza titkos:
egy bomlott csókban, két parázna cinkos,
ha találkoznak, ellobban az élet.
A kéj – vad szenvedést igér,
gyönyör – csak az, ami gyötör
és elpusztulsz, ha vágyadat kiéled,
Ezért látsz mindenütt, bárhova nézel,
szerelmet, mely öl, életet emészt el,
mely csellel harcol, akár a gyökér
s a föld nedvét szívja, ahova ér,
vagy fáj és szenved, mint a terhes ág,
mely földre hajlik s tiszta égbe vágy.
(Ford.: Rónai Pál)
