Süt a nap, csicseregnek a madarak, épp a mai harmadik kávémnál járok, és még csak délelőtt 11 van – by the way, csak én iszom kétszer annyi kávét, mint normálisan? Lassan azt veszem észre, hogy egész nap egy kávésbögrével szaladgálok a konyha – nappali – terasz loopon, mint egy eszeveszett kölyökkutya, aki épp rájött, hogy a lobogó fül a legviccesebb dolog rajta, és ezért most azt mindenkinek meg akarja mutatni, vajon túl sok kölyökkutya-képet néztem mostanában interneten, vagy túl sok kölyökkutya-képet néztem mostanában interneten?

Szóval szaladgálok, mint a mérgezett egér, egészen addig, ameddig a kávésbögrét fel nem váltja a borospohár, ’jöjjenek a savak!’ jeligére, aki nézett valaha főzős valóságshow-t, tudja, miről beszélek. Ez néha már dél környékén előfordul, de azért igyekszem nem alkoholizmusba fordítani a karantént, inkább szépen lebarnulok a belvárosi gangon, és kipattintom magam a strandszezonra, hadd csodálkozzanak a hetvenéves szomszédok, milyen jó csaj lakik a házban. Egyébként borzalmas mozgáshiányom van, hiába járok még ki futni, meg hiába az edzés, a normális napi 15-20.000 (futáson kívül) megtett lépésemet elég nehéz egy lakásban produkálni. Igen, tudom, van, aki a hétméteres teraszán fut maratont, de azért a megőrülésnek erre a fokára nem értem el. Még.

Apropó, két és fél hét múlva lesz egy virtuális félmaratonom, mivel a hannoveri érthető okokból elmarad, ahova mentem volna. Állítólag kiküldik a rajtszámot, és mint egy komplett elmebeteg szaladgálhatok benne a rakparton, míg a többi hasonló, jobb sorsra érdemes zártosztályos Németország különböző pontjain teszi ugyanezt, szigorúan #fussegyedül stílusban. Várom a szembejövő arcokat, legalább nekik is lesz egy jó napjuk, ilyen madarat is rég láttak, rajtszámmal, ééérted, rajtszámmal, ha még ki lehet járni, sőt, érmet is kapok, majd átadom a végén magamnak, meg csinálok jó kis befutófotót, már csak valami diadalív kellene célnak, de például a Hősök tere egész versenyképes és fotogén opciónak tűnik, esküszöm, majdnem akkora buli lesz, mint a Chicago Marathon volt tavaly. Jut eszembe, szervezek is előző estére egy pasta-partyt a kis futós barátaimmal, és ha gondoljátok, gyertek Ti is szurkolni, egy blogmegosztás egyenlő egy izo Ivettnek az úton! Látjátok, így kell magatoknak meg másoknak zéróból programokat kreálni az otthon depizés helyett.

Nadehogy, onnan indultunk, hogy süt a nap, nehogy szomorú légy, csináljunk inkább egy szuper egyszerű tabbouleh-t és ezzel kalandozzunk el egy kicsit a Közel-Keletre, ilyet még sokat fogunk, mert messze az a kedvenc konyhám, és messze kevesebb egzotikus fűszert igényel, mintha Ázsiát varázsolnánk a lakásunkba, persze lesz majd olyan is, amikor épp jól ki akarok tolni Veletek, merő szeretetből.

Mi is az a tabbouleh?

Népszerű közel-keleti vegán saláta, amelynek zöldfűszerek és bulgur adják az alapját. Valószínűleg Libanonból származik, az ottani konyha gulyáslevese, de nagyon sokféle változata terjedt el, a teljesen egyszerűtől a zöldségekben gazdag variációkig, Szíriában és Libanonban a zöldek hangsúlyosak, máshol több bulgurral készítik. Tradicionálisan római salátával tálalják, annak leveleit használják ’kanálként’ a saláta elfogyasztásához. Én most engedélyezem a villát, bár a kézzel evés megér egy misét, szeretem megfogni a kajákat, szerintem alapvetően nem feltétlenül jó koncepció, hogy az egyik érzékszervünket teljesen kizárjuk az étkezésből, na de ne kalandozzunk el még jobban. 

Őrületes egészséges superfood: A-, B-, C- és K-vitaminokban, antioxidánsokban, rostban, fehérjében gazdag, és nagyjából minden megvan benne, ami az egészséges szívnek és tüdőnek kell, szóval mostanában főleg együnk sokat belőle.

Mihez együk?

Bármihez is, például fasírtgolyók körítéseként varázslatos, lásd fotó lejjebb, akár készíthetünk pár egyéb mezzet is mellé, mint például hummuszt vagy falafelt, de mondjuk a kerti grillparti sztárja is lehet, én görög salátával és tzatzikivel szoktam trióztatni, mellé grillhusik, grillezett ananász és nomnomnom... A grillezett ananászt az égiek küldték, ha eddig nem kattantatok rá, akkor hajrá, annyira de annyira finom, hogy soha többé nem tudjátok elképzelni, hogy éltetek eddig nélküle kerti életet.

Jóétvágy!

És a mai szexuális tartalom stílusosan honnan máshonnan jöhetne, mint ’Az Ezeregyéjszaka meséi’-ből, gondolom, rég olvastátok, ideje elővenni (a könyvet)!

A HARMADIK KOLDUS TÖRTÉNETE (részlet)

Mikor az éj nagy részét így eltöltöttük, és már fejünkbe szállt a bor, így szóltak hozzám: „Uram, válassz magadnak valakit közülünk, aki veled töltse az éjszakát, de ugyanaz csak két hét után hálhat veled." Én kiválasztottam egy szép arcú, bogárszemű, fekete hajú leányt, fogai szorosan egymás mellett nőttek, karcsú termete hajlékony, mint a fűzfa ága, arcának bájos minden vonása, szemének varázsa józanság pusztulása. Ahogy a költő mondja:

Úgy hajlik termete, mint szélben fűzfa ága,
Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába.
Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát,
Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág.
Hószínü homlokán a fürt olyan sötét,
Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég,
Ám hogyha éjszaka ledobja fátyolát,
Világosság dereng a messziségen át.
Ringó a zsenge ág, de ringóbb teste bája,
Szép a gazellaláb, de szebb az ő bokája.
Szeméből száz halál, gyilkos sugár lövell,
Tüzet gyujt szívemen, kinokkal tölti el.
Hogy megláttam, kitört rajtam a szerelem,
Láz ver, beteg vagyok, mi lesz velem?

Életem legszebb éjszakáját töltöttem vele, reggel pedig a leányok bevezettek a kastély fürdőjébe, megmostak és gyönyörű ruhát adtak rám. Aztán megint ettünk-ittunk, keringett a pohár éjszakáig; majd ismét azt mondták, válasszak, melyikükkel akarom az éjszakát tölteni. Én egy törékeny szépséget választottam. A költő szavai jutottak eszembe:

Két keble-halmán mósusz-jelek,
Nem járhat arra vágyó kezed,
Szeme nyilával - gyors halál! -
Vigyázz szívedre, eltalál!

Vele is gyönyörű éjszakát töltöttem, és így vettem éjjelre magam mellé egymás után mind a negyvenet. 

(Ford.: Honti Rezső)