(Keretesben lesz a recept lenn, görgess, ha nincs kedved a sok szómenést elolvasni.)
Mi az a pavlova?
Habcsók-desszert tejszínhabbal és gyümölcsökkel, amit Anna Pavlova balerina látogatására kreáltak az 1920-as években Ausztráliában. Vagy Új-Zélandon. A két ország vérre menő vitát folytat az eredetért, ami egyébként lehet, hogy német. Vagy brit. Vagy amerikai. Ha google-ön rákeresünk, nagyjából ezeket az opciókat olvashatjuk csak az első öt találatnál.
Kicsit sokat váratott magára az újabb poszt, sorryka, van olyan, hogy az emberben nem buzog az íróihlet, hát ez most pont olyan volt, és ezen még a töméntelen mennyiségű gintonic sem segített. Itt a karanténban hirtelen elfoglaltabb lettem, mint előtte bármikor, rettenetes sok programot tudok magamnak generálni, (ha nincs, szóljatok, adok), és épp hatmilliárd egyéb prioritás került előtérbe, úgymint molyirtás (akinek van jó tippje, ossza meg, a levendulán és az összes létező háztartási vegyszeren már rég túl vagyok, ide valami drasztikus cucc kell), tanulás (táplálkozás-tudomány a változatosság kedvéért), kölyökkutyára felkészülés (igenigen! Órákon keresztül lehet szexibbnél szexibb nyakörveket válogatni.), melóka, satöbbi. Aztán elkezdtek a Drága Olvasók panaszkodni, hogy eltűntem, amiben teljesen igazuk volt, köszönöm a s*ggberúgást, használt. Az is, hogy küldtétek nekem a kajafotókat, hogy megcsináltátok ezt vagy azt a receptet, mikor lesz új, hát én ezeken mindig úgy meghatódtam, a pozitív motiváció működik, elkezdett lelkifurdalásom lenni.
Aztán egyszer csak sikerült kísérleti jelleggel olyan desszertkét alkotni, hogy azt gondolom, emberiség elleni bűntett lenne nem megosztani a receptet. Namármost, akit a cím felizgatott, annak örömmel mondanám, hogy ez a poszt már-már pornográf lesz, nem a szó klasszikus értelmében, de mindenki tudja, miről beszélek, aki éli a #foodporn-t.
A kiindulópont az, hogy nem tudok sütni. Mondjuk ez így önmagában valószínűleg enyhe túlzás, mert jónéhány órát eltöltöttem a Culinary Institute-ban és a DesszertNekednél is cukrászat-tanulással, és ragadt rám az okosság, mint lekvár a mosatlan tányérra, sőt, a vizsgadesszertünkkel szerény véleményem szerint még egy Michelin-közeli étterem sem szégyenkezne, de zéró gyakorlatom, egyrészt mert nem nagyon vagyok édesszájú, és a sok sportolással cukrot általában max a hosszabb futóversenyeken tolt zselé formájában veszek magamhoz, jó, nem leszek álszent, nálam nincs zéró cukor policy, erről bármikor szívesen hisztizek egy órát bárkinek, minden ilyen divatdiétától felmegy a vérnyomásom, egyetek mindent, ami jó, csak ésszel és mértékkel. Az ésszelben sok minden benne van, de soha nem jutunk el a receptig, ha erről szómenek. Másrészt, soha nem a türelmemről voltam híres, és idegbajt kapnék például egy torta szakszerű bevonásától, főleg, ha ezt hetente többször kellene megismételnem, harmadrészt meg mert én nem élvezem, hogy ennél a bulinál nem lehet folyamatosan belezabálni a készülő műbe. Mondjuk így is szoktam, de a nyers liszt annyira nem fincsi, mint a darált marha. A cukrászat számomra magic, ott a fizika meg a kémia mellett valami földöntúli erők is dolgoznak a sütőben. Apropó, mostanában olvastam a világ leglehangolóbb mondatát a táptud könyvben, hogy a főzés nem más, mint alkalmazott kémia. Hát anyátokat. A főzés művészet, a főzés szerelem, a főzés a világ, az étkezés a legszebb közösségi dolog, kultúra, történelem, mindenség. Meg persze fizika meg kémia, de az is az, hogy most cikket gépelek.
Na de akkor miért sütöttem végül? Hát mert maradt az előző napi aioli-készítésből hat tojásfehérjém, meg vettem csudaszép rebarbarát, és az első, második és harmadik, ami erről beugrott, a pavlova volt. Egyébként egy végtelenül egyszerű desszert, hülyék is el tudják készíteni, olyan alapvető hibákat mondjuk nem kellene elkövetni, hogy összeessen a tojásfehérje (true story, szerintem ott romlott el a folyamat, hogy volt egy pöttöm sárgája is benne vagy túl korán adtam hozzá a cukrot), vagy hogy szétcsapjuk a tejszínt tejzsírrá és savóvá (igen, nem volt elég hideg, én meg nem tudok multitaskingolni, és ezt nem éreztem akkora problémának). A zsírból lett vaj egyébként fincsi, így kell megmenteni. Meg úgy, hogy ennek örömére elengedtem az eredetileg tervezett (és az eredeti receptekben jelen lévő) tejszínhabos feltétet, viszont megtaláltam a hűtőben az elbújt mascarponét, és te jó ég! Csodás harmónia lett belőle.
Na akkor jöjjön az Ivett-féle recept, nem kell megijedni, rettenet egyszerű.
Hozzávalók
Pavlova
- 6 közepes tojásfehérje
- 250g cukor (én kristályból csináltam, jó lett, de legközelebb megdarálom)
- 1 ek. citromlé
Mascarpone-hab
- 250g mascarpone
- 3 tojás szétválasztva
- 2-3 ek. vaníliás cukor (vagy sima kristálycukor plusz vaníliás cukor vagy nálam pl egy üvegben van cukor és beleállítva két kikapart vaníliarúd, jó móka és sokáig elég.)
Gyümölcsöntet
- 2-3 szál rebarbara
- 300g mélyhűtött bogyós gyümölcs
- 1 ek. méz
Dekorációóó
- Mentalevélke (nagggyon jó ízvilágban!)
- Mézike (magyarul illatos ternye, szerintem akitől kaptam, a teraszra szánta, nem arra gondolt, hogy lelegelem)
- Bodzavirág
- Random Ehető Izék Ízlés Szerint
Elkészítés
A sütőt 150C-ra előmelegítjük.
A tojásfehérjéket csipet sóval felverjük közepes fokozaton. Amikor már majdnem teljesen kemény, lassan elkezdjük hozzáadni a cukrot, miközben folyamatosan megy a habverő, amit szépen átállítottunk magas fokozatra. Ha összeesik (a fehérje, nem a habverő), nem esünk pánikba, hangos anyázás után/közben még félóráig verjük, addigra megunja, és elég kemény lesz ahhoz, hogy nem szép, de vállalható minőségű desszertünk legyen. Normálisan csuda gyöngyházfényű, selymes habot kellene kapni. Na most itt vannak különböző trükkök. Háromféle meringue létezik ugyanis, a sima cukorhozzáadós francia, a fehérje-melegítős svájci, és az olasz, amihez hőmérővel felmelegített cukorszirupot használunk, ezek mind különböző textúrák, de gyanítom, ilyen mókákhoz a pro otthoni cukrásztanoncokon kívül nem sok mindenkinek lesz kedve (nekem látványosan nem volt). Van, aki kukoricakeményítővel és savval trükközik. Én csak savval: kb egy evőkanálnyi citromlét hozzáadtam mixelés közben, hogy stabilabb legyen a hab. Ne izguljunk, nem érződik az íze ennyi cukor mellett.
Két sütőlapot kisütőpapírozunk, majd rákanalazgatjuk (ha szétesett, anyázva öntjük) a csodás habunkat fele-fele arányban, olyan 20cm átmérőjű kört próbálunk formázni, ne legyen nagyon lapos! Egyszerre egymás alá sütőbe tesszük, én olyan háromszor átcserélgettem, és 55-60 percig sütjük. A habcsókok megnőnek, tetejük aranybarnás kellene legyen, közepük meg olyan pillecukor-szerű. Ne pánikoljunk, a tetejük úgyis szét fog repedezni, ott valamelyik résbe dugjunk egy kötőtűt vagy késhegyet, abból látszik, hogy folyik-e még a közepe.
Na őket most félretesszük, és megvárjuk, hogy teljesen kihűljenek. Ha véletlen széttörnének, akkor sem kell kétségbe esni, ugyanezt a kulimászt pohárdesszertként is feltálalhatjuk összetörögetett pavlovával. Úgy is imádni fogja mindenki.
Sütés közben összeállítjuk a gyümölcsöntetet, annak is hűlnie kell: kis lábosba szórjuk a fagyott gyümölcs-mixet, elkezdjük olvasztani, levet enged, örülünk, hozzáadunk kevés mézet. A rebarbara elhagyható, de ha van, picit meghámozzuk, 2,5 cm-es darabokra vágjuk, és hozzáadjuk az öntethez, majd addig főzzük, hogy kicsit megpuhuljon, de ne essen szét. Az egészet kóstolgatva érdemes pont eggyel savanyúbbra hagyni, mint kellemes lenne, mert a cukorszirupos sütike annyira brutál édes lesz, hogy hálát fogunk adni a savanyúságért. (Ha ebből többet készítenénk, szuper jó lesz például natúr joghurt vagy panna cotta mellé is, máris van két desszertünk, hűtőben pár napig eláll.)
Miközben a habcsókok hűlnek, összerakjuk a mascarpone-krémet is. A három sárgáját a cukorral fehéredésig felverjük. Megpróbáljuk nem megenni mindet közben, borzalmas addiktív, gyerekkorom kedvence. A mascarponét kikeverjük a finomsággal. Felverjük külön a három fehérjét csipet sóval jó keményre, majd spatulával óvatosan beleforgatjuk a mascarpone-krémbe. Tadamm! Kész is.
Összeállítás: egy lap habcsók, rá a mascarpone-hab fele, rá másik habcsók, rá mascarpone-hab másik fele, középre a gyümölcsöntet, a tetejére a bizbaszok. Rögtön készítés után a legszebb, cserébe pár óra hűtés után a legfinomabb. A krém kicsit átáztatja a kemény fehérjét, és csudajó állaga lesz. Ha marad a gyümiből, tálalhatjuk a szeletek mellé.
Jóétvágy!
Ha tetszett, kövessetek Facebookon https://www.facebook.com/karantenkajak/ és Instagramon is @karantenkajakblog, illetve iratkozzatok fel a YouTube-csatornámra, Karanténkaják. :)
