Teljesen szürreális volt ez a Húsvét, no nem a karantén miatt, az már kezd abszolút normális és mókás lenni, igen, mókás, csomó olyan dolgot csinál az ember, amit egyébként nem, meg olyan emberekkel bulizik online, akikkel egyébként ritkán, megtanítja a hatvan pluszos rokonait és családtagjait interneten élni, megismeri a szomszédokat, meg az ő szokásaikat, (van, amelyik egész nap lehúzott redőnnyel ül benn a lakásban, esküszöm, nem értem, talán vámpír? Bár akkor a sült fokhagymától már elmenekült volna, akkor lehet, mégsem az), közben kitalálja az életét, satöbbi, satöbbi, de most igazából olyan az egész, mintha inverz Nagyböjt lenne vagy sokkal inkább Ádvent kezdődne, várunk négy hetet, felkészülünk, aztán majd lesz valami nagyon jó. Ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja és fordítsa le a saját életére, van, akinek ez a tescos rendelés, bár az lehet, több, mint négy hét mostanában.
Na de ami még ennél is szürreálisabb, hogy elkészítettem Életem Eddigi Legjobb Bablevesét. Ilyen fantasztikus teljesítményt egyébként úgy kell elérni, (figyelem, pro tipp!), hogy alacsonyra tesszük a baseline-t, vagyis az átugrandó lécet: most főztem életemben először bablevest. És független (hahaha, ha nem eszed, nincs más) szakértők szerint is igen jó lett. És nem azért nem főztem eddig, mert akkora hatalmas macera lenne elkészíteni, hanem mert a klasszik magyaros konyha szegény eléggé elhanyagolódik az étrendemben, amit csinálok, azt is egészségesebb verzióban, de itt NINCS egészségesebb verzió, ennek a lelke a zsír, meg a füst, meg az ízek, nem lehet eltrógerkedni az egészet valami kókuszolajos-olívás helyettesítéssel, bár megfordult a fejemben, hogy a füstölt (spanyol) pirospaprika itt is menthet egy nagyot, ahogy rengeteg ételnél (bogrács-illúzió), de nemnemnem. Meg hát ott volt az az isteni illatú sonkalé (amire az egyik kedves barátom inkább a ’büdös’ jelzőt aggatta, végülis valahol a kettő határán van, írhatnánk zsírszagot is, ízlések és pofonok, én szeretem, bár az övét nem szagoltam, az lehet, tényleg büdös volt), a tojások egy részében megfőttek, de még mindig maradt, csak nem dobja ki az ember, remélem, Nálatok is a mélyhűtőben várja jobb sorsát. Nem azért mondom, de nekem még mindezek után is van két adagom.
Szóval, mivel most hirtelen nagyon bátor lettem, összerittyentettem ezt a csodás ételt, persze lesz benne pár ivettes csavar, például liszt továbbra sem kell ebbe sem, mert nincs itthon, csak valami ezer éves avas izé. Már érzem, hogy lassan illemből be kellene szerezni egy fél kilót, biztos, ami ziher.
Hozzávalók kb. 4L leveshez
- Sonka főzőleve (kb. 1L, nálam elég zsíros volt, így ennyi bőőőven elég lett) plusz sok víz
- Kevés olaj vagy zsiradék
- 2 közepesnél kicsit nagyobb vöröshagyma, felkockázva
- 2 gerezd fokhagyma, késlappal kilapítva és apróra vágva
- 500g nagyszemű tarkabab
- 3 nagyobb babérlevél
- Pár vastagabb szelet nyers füstölt sonka vagy tarja
- 3-4 szál sárgarépa, feldarabolva (google: oblique vágás, nagyon szép lesz!)
- 2 szál fehérrépa, feldarabolva (ugyanúgy)
- 1 kis fej zellergumó, feldarabolva
- 1 nagy burgonya (ez valami értelmezhetetlen családi babona, ki lehet hagyni), félbevágva
- Kb. 10 cm (csípős) kolbász, 4mm-es karikákra vágva. Ha precízen vágjuk, pont kijön a matek, de én a felét megettem közben.
- Só, bors
- A tálaláshoz:
- Tejföl
- Petrezselyem, apróra vágva, plusz tálanként egy szebb levélkés szárvég egyben meghagyva, csecse legyen a tálalás, ne csak úgy odahányjuk!
Elkészítés
A babot én kábé két órát áztattam, de csak azért, mert épp más dolgom volt, itt több iskola létezik, ne áztassuk szét, de egyébként becsszó megfő akkor is, ha ezt a lépést kihagyjuk.
Pici olajon lepirítom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát, majd amikor már csinire készültek, a babot. Összekeverem és felöntöm a sonkalével plusz vízzel, az arány teljesen ízlés kérdése, legyen íze, de nem kell zsírtengerben tocsognia a levesünknek, és még a zöldségek is fognak ízt adni. Ha nem érezzük elég markánsnak, a főzés végén még mindig mehet hozzá sonkalé, elrontani nem lehet. Én itt adtam még hozzá nyers sonkát, nem muszáj, csak ha szeretjük a húst a levesben. Bele babérlevél, só, bors, és fedő nélkül főzöm – állítólag így kevésbé pusztító a bab hatása, de már olvastam olyat is, hogy tökmindegy.
Trükk no. 1: a zöldségeket csak akkor adom hozzá, amikor félig megfőtt a bab (igen, itt is kóstolgatunk végig!), így nem fognak szanaszét főni, hanem szép ressek maradnak.
Trükk no. 2: amikor már majdnem kész, merőkanállal átteszek a turmixgépbe egy 3-4 decit, lé plusz babszemekből sok, ha véletlen zöldség is megy vele, semmi gond, és magas fokozaton addig turmixolom, míg olyan szép, selymes mexikói jellegű babpüré nem lesz belőle. Na ezt öntöm vissza a levesbe sűríteni, nem mindenféle lisztes anyámkínját, picit összefőzöm.
Trükk no. 3: a helyes kis kolbászkarikákat száraz serpenyőben két oldalasan lepirítom, szépen kisül a zsírjuk, szófogadatlan gyerekek egy részét kitunkolhatják fehér kenyérrel, nomnom. A lepirult kolbikat szórom bele a levesbe, plusz a zsírjából egy keveset, mondtam én, hogy ez nem diétás kaja, annyi menjen bele, amivel komfortosak vagyunk. Említettem már, hogy kóstoljuk? El is készült a levesünk! Ha kell még só-bors bele, hajrá.
Trükk no. 4: nem a tejföllel sűrítek, mert szeretném, ha tovább elállna, bár úgyis elfogy, de nálam csak tálaláskor kerül rá / bele, aztán mindenki adagolja, ahogy jól esik. Én például meghalok a forró leves – hideg tejföl kombóért, össze sem keverem.
Szórok rá egy kis petrezselymet, meg a levélkét odaszúrom a tejfölkupacba (hogy szép legyen fotón).
Jóétvágy!
Kövessetek Facebookon https://www.facebook.com/karantenkajak/ és Instagramon is @karantenkajakblog, illetve iratkozzatok fel a YouTube-csatornámra, Karanténkaják. :)
A Költészet Napja friss alkalmából ma József Attilát kaptok, bablevessel, 1926-ból.
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!